A Trek, mint márka igen korán a felső kategóriás bringák közé került,  persze nem ok nélkül. Mondjuk, személy szerint nem vagyok oda annyira értük, de ez csak a vázak geometriája miatt van. A Trek jellemzően rövid vázakat épít, ami nekem kényelmetlen.  Ez persze nem azt jelenti, hogy nem jók, csak én nem rajongok érte. Azt azonban el kell mondani, a kidolgozás, és a forma mesterien párosul a cuccaikban.

Mikor ez a bringa megjelent 97-ben konkrétan formabontó volt. Karbon váz, alu lengővilla, ránézésre is tekintélyt parancsolt. Látszik, hogy terepre tervezték, és teremtették.

Mikor a bringa hozzám került, ahogy a többi is, ez is siralmas állapotban volt, de valami isteni csoda folytán a fényezése aránylag egyben maradt.Fotókat akkor nem csináltam róla, de megpróbálom leírni a dolgot. Az első kerék a gyári volt, de a felni olyan szinten volt szétfékezve, hogy gyakorlatilag lerepedt a fékező felület a felni felénél legalább.

De a csapágyas első agy az makulátlanul futott.

A teleszkóp ránézésre egyben volt, de nem nagyon mozgott, a kormányon egy széttépett markolat, és egy rommá tört markolatváltó volt.A hátsó rugóstag helyett, egy teszkós bringa rugós borzalma volt berakva, 2 darab 8 x 90-es csavarral, ami úgy 50 mm-rel volt hosszabb, mint kellett volna.A hátsó kerék nem volt meg, a hajtómű gyakorlatilag bokáig elkopva, első váltó rajta volt, de a hátsó váltónak csak a csavar része volt meg.Egy biztos, a bringa kiszolgálta az idejét az tuti. Ez látszott azon is, hogy a megmaradt gyári alkatrészek igencsak meg vannak kopva. Mondjuk, ez nem feltétlen kellene, hogy azt jelentse a bringa megérett a szemétdombra, de jelen esetben a tulaj nemtörődömségével ötvözve, nem volt más kilátása a bringának.Bevallom mikor megvettem kicsit eltettem, mert nem voltam biztos benne, hogy sikerül megmentenem. A Trek története akkor fordult, mikor egy barátom mutatott nekem egy autópolírt,hogy miből, mit lehet vele csinálni. Eszembe jutott a Trek, és gondoltam, talán itt az ideje. Megkaptam az okosítást, hogy kell a szert használni, és nekiestem.Persze előbb atomjaira bontottam a bringát, amit lehetett mentettem, amit nem kidobtam. Mikor nekiálltam nem is tudom mit vártam, de az biztos, hogy az amit kaptam az nagyon meglepett. A bringát úgy 2 napig simogattam a pasztával, és szerintem olyan mértékben felújította a festést, hogy az a pár hiba, ami maradt, az inkább emeli a fényét, mondhatjuk ez a patinája. A polírozást a lengővillával folytattam, és ott is nagyon szép lett.

 

Bár ez a project jóval az AMP előtt volt, és a közelében sincs annak, amit azzal műveltem, azért szerintem ez sem lett olyan rossz. A váz után jött a teló. Kipucoltam, felújítottam, és jöhetett arra is a polír. Szerintem ez is meglepően szép lett. Ezek után a kormányt, stucnit, és az üléscsövet beleraktam, és ment a falra. Párom nagy örömére… Közel egy évig nézegettem, mert dekoratív darab, de valahogy nem fogott még meg.

Persze azért néha neki akartam állni, hogy talpra teszem, és kipróbálom. Rákerestem a gyári specifikációkra, és ahogy gondoltam, a 90-es évek vége volt a bringás korszak Úgymond fénykora, amikor a nagyobb cégek megpróbáltak elérhetőbb áron adni a komolyabb gépeket, emiatt spórolni kellett valamelyik alkatrészen. Mivel a Grip-Shift akkor élte aranykorát legtöbbször ezt használták a cégek a drága Shimano szektorok helyett, jelentősen csökkentve ezzel egy-egy bringa árát.

De a hajtóművet is előszeretettel cserélték, az olcsóbb, de kiváló minőségű Sugino egyes darabjaira. Itt is súlyos ezreket faragtak a gépek árából. Na de oda akartam kilyukadni, hogy ezt a bringát is kicsit össze-vissza szerelték. A Shimano m739-es széria volt az uralkodó rajt (agyak, első váltó, fék, láncsor , monoblokk), de a hajtómű már Sugino, a váltókar, meg a Sram 800-as füst színű darabja. A hátsó váltó is Sram volt. 

Vakartam a fejem, mert tudtam ezeket a cuccokat összeszedni nem olyan egyszerű. Egy-egy felújításnál sokszor inkább keresek egy donor bringát, mint alkatrészenként összevásárolni, mert olcsóbb a dolog. Na, ez itt nem fog működni, erre hamar rájöttem. A hátsó tag meg amúgy is komoly fejfájást okozott, mert az ilyen régi darabokat, vagy nem adják el, vagy már baja van, esetleg nagyon drága. Szóval tudtam ez a project nem lesz olcsó. M739-es agyam van bár azon nem aggódtam, váltókart is találtam a lomjaim közt, ahogy féket is. 2 felnit kellett találnom. Kis kutakodás után ezt megleltem a neten. Aztán gondoltam egy merészet, és pár barátomat, ismerősömet, kollégámat felhívtam, és meglátogattam. Mindenhol kiforgattam a „mindent megoldó“ dobozt. Lassan kezdtek összejönni a cuccok. Itt egy váltót sikerült vennem, ott egy markolatot találtam, szóval alakult. Egy aukciós oldalon láttam meg egy bringát, amin olyan hajtómű volt, amivel kihozták ezt a bringát, hát ezt gyorsan meg kellett szereznem hozzá. Már csak a rugós tag volt vissza. Ez a dolog azt hittem, hogy ki fog rajtam, míg egyszer csak észrevettem ugyanazon az oldalon ahol a bringa is volt, egy Rock-Shox Sid tagot. Tudtam ez fiatalabb cucc, de a szemtáv passzol, és szerintem azért senki nem fog megkövezni, mert jobb és kicsivel fiatalabb cuccot raktam bele, de már nagyon akartam látni talpon.

Talán a képek igazolják, hogy megérte felújítani a bringát. Nagyon tetszetős darab lett. A képek nem is adják igazán vissza mostani megjelenését, de megfordulnak utána az utcán az biztos. Persze nincs napi használatban, az ilyen darabokat inkább csak mutogatom, az idő nagy részét dobozban töltik, ha épp nincs valahol kiállítva. Sok ismerős boltos kolléga kér néha el egy-egy bringámat csak kiállítani, dekorációnak. Ez a darab is igen sok helyen járt már.

Vissza