Sok ember arcára csal mosolyt a következő kerékpár. Csöpp csemetém egy zsigerből jövő kérdése ihlette. Egy épp rendelésre elkészült bringát adtam át, mikor nemes egyszerűséggel rám nézett, és megkérdezte: Apa nekem mikor lesz ilyen szép bringám?

Hirtelen igen elszégyelltem magam, és talán joggal is, mert nekem már akkor kész volt a bringám, és a párom alatt is az AMP díszelgett, Neki pedig egy kis aluvázas össztelós 16“-os kissé leharcolt, de természetesen felújított bringája volt. Ami ugyan nem csúnya, de valóban nem kelti új bringa benyomását. Nem tudtam mit is mondjak neki, de akkor már tudtam, mindent félreteszek és most ő lesz a következő.  Lelki szemeim előtt azonnal megjelent mit csinálok neki. Egy olyan vasat, amivel ha végigteker  az utcán, a pókemberes pólójában, az összes 4-5 éves pici lánynak kiesik a barbi baba a kezéből, és halk Húúúú … ez ám a pasi sóhajtással bevágja a ken babát a sarokba.

Az utolsó olasz utunk alatt kukáztam egy kis Mondial bringát, amit elraktam, hogy ebből csinálok valami polgárpukkasztót.

Elő is került, szétkaptam, és kis meglepetés szeretetcsomagot csináltam belőle, majd postáztam Laci barátomnak sok szeretettel. Nem árultam el neki semmit, míg meg nem kapta a csomagot. Nagyon nem ecsetelte mit is érezhetett mikor meglátta, de tudtam, imádja a kihívásokat. Az egész orvtámadás természetesen azért volt, mert ő mint a fák, és kerékpárok házasítója számomra etalon. A váz formája adta, hogy egy kis cruiser lesz a bringából, és emiatt ki más lehetett volna, aki képes minden hülye ötletemet a kerékpárra montírozni?!

Szóval megkértem, igaz kicsit sajátos módon, hogy amit el tud képzelni, és ki tud rá találni, azt készítse el fából. Addig is én elkezdtem összeszedni a gondolataim, és a cuccokat a kis vashoz. Mivel közös bringázásaink alkalmával a fiatalember többször nehezményezte, hogy neki nincs váltó a bringáján, ezért mi gyorsabban tudunk menni, így ezt kellett orvosolnom elsőre. Nem kis fejtörés volt, mert, aki kicsit vágja a dolgot, az tudja, hogy sajnos a 16-os bringához nem nagyon van olyan váltó szett, ami működik is, vagy épp a gyerek tudja működtetni. Sok értelmét nem láttam, hogy szereljem fel a bringát valami fullos szettel, mert amúgy sem értem volna el azt, hogy használható legyen. Sok választásom nem maradt, gondoltam egy merészet, és szereztem egy régi elpusztíthatatlan Shimano 3 sebességes agyváltót. Közben már Laci is küldte az ötleteit, és a képeket a bringa cuccairól.

Párommal együtt izgultuk végig, míg pörgettük a képeket.

Persze nem csalódtam, sokkal többet kaptunk mit reméltünk.

 

Még Lacinak is sok melója volt vele, de már látszott, hogy az irány nagyon el lett találva.

Természetesen napi szinten, telefonon egyeztettünk, ha valami kérdés, vagy nehézség merült fel. Addig is én folytattam az alkatrészek vadászatát. Sajnos az első hatalmas problémával azonnal szembe találtam magam. A gyerekbringák nagy része 20 és 24 küllős felnivel van szerelve, és nem is nagyon lehet hozzá felnit venni, csak kereket. Mivel gyerekről van szó nagyon nem érdekelt, meg kellett oldani a problémát. Egy barátom és kollégám, akinek egy kerékpáros boltja van, ráadásul imádja a srácom, komolyan magáénak kezdte érezni a dolgot, és addig hajtott egy nagykert míg végül adtak neki két 28 lyukas felnit, küllőkkel. Nem tudtam hirtelen mennyivel lettem előrébb, de legalább már megvannak. A gumi vadászat sem volt sokkal egyszerűbb, de mivel tudtam mit akarok, és nem volt nagy választék, itt is a barátom mozgatta meg kapcsolatait, mire találtunk két megfelelő méretű Kenda gumit. Mielőtt valaki felteszi a kérdést mi is volt a nehéz ebben, elárulom, hogy 16“-os felnit, talán ha 1 nagyker tart, küllőket sem sokkal több, a gumikról, meg azt kell tudni, hogy a rücskös mintásakat keresik inkább, és széles, city mintával nem nagyon van. Jött az agymunka. Akárhogy osztottam szoroztam tudtam, a fűzés brutál szívás lesz. Mivel a felni 28 az agy 36 lyukas. Nem kell nagy ész hozzá, hogy kiszámolja az ember, ez sehogy nem passzol. Szerencsére, talán ez a kerékfűzés az, amit a legjobban szeretek a bringák javításánál, vagy építésénél, így kihívásnak tartottam a dolgot. Azért persze mindennek van határa, konkrétan 4 óra volt, mire sikerült befűznöm, és bevallom nem kicsit szenvedtem meg vele. Szerintem pofás is lett. Az első már hamar ment.

 Na de vissza a bringához. Megjött Lacitól az első adag elkészült fa kiegészítő, és a váz. Azonnal leadtam a fényezőnek, hogy sima feketét szeretnék, persze ezt ő is kicsit átgondolta, és közölte, én igazából fekete gyöngyházat szeretnék. Nem vitáztam. Koncentrálhattam a következő problémára. Az pedig a váltás. Hiba van egy elpusztíthatatlan váltó a bringában, ha ez magától nem vált, a gyereknek nehezen fog még így is menni. Mivel a picik ujja rövid, nem tudnak akkorát nyomni, hogy a váltás precíz legyen, ezért kis gondolkodás után, a kormányon lévő váltókar ötlete hamar el is illant. Megint jött az ötlet, és elő a telefont. Laci barátom szemeit a telefonon keresztül is láttam mennyire kerekedett el, mikor felvázoltam neki, egy vázra szerelhető váltókar ötletét. Aminek akkora karja van, hogy el is érje a gyerek, és ne is zavarja a tekerésbe, meg persze esztétikus is legyen. Kezdtem kicsit sajnálni, de tudtam úgyis kitalál rá valami okos dolgot. Az egyetlen pici probléma az volt csak, hogy szegény épp egy saját projectet csinált már több hete, én meg mindig belerondítottam, de az idő egyre fogyott ugyanis szülinapra készült a bringa. Viszont mikor küldött nekem képeket az épp készülő bringáról, megláttam rajt egy kis bovden vezetőt amit ugyancsak fából csiszolt ki, és azonnal akartam egy olyat is a bringára. Első gondolatom, hogy csak kontra lesz a kis cruiseren, de később át kellett értékelnem, mert Samu egyre vagányabban bringázik, és ugye most szabadonfutós a bringája, nem akarok esetleges balesetet. Viszont kicsi féket kellett rá vadásznom. Mondjuk ez már egyszerűbb volt. Nemsokára megjöttek a képek Laci által készített váltókarról, ami párom szemébe szó szerint könnyeket csalt.

Nagyon tetszett a cucc. A régi váltókar belső része lett belefaragva, tökéletes illeszkedés, minden ízében igényes kidolgozás. Nagyon profi munka.

Ezzel egy időben volt még egy kisebb fennakadásom, mert nem találtam olyan nyerget ami optikailag tetszett volna a bringán. Sok keresgélés után a neten találtam egy gyerek nyerget, aminek a formája már közel volt ahhoz, amit el tudtam képzelni rajta, viszont a színe sehogy nem ment a komoly és egyedi megjelenésű cruiser bringához. Laci barátom ezt a kérdést is hamar megoldotta, ugyanis, nem csak a fa, de a bőr is az új hobbija. Kitalálta, hogy áthúzza a nyerget, és akkor máris illik a bringára. Nem tudom, a képek mennyire adják vissza, de élőben sokan megfordulnak a vas után. Persze érthető is, hisz elég látványos darab. Ez a bringa nem is igazán az én bringám, inkább Laci barátom érdeme, hisz én kitaláltam mit szeretnék, ő megvalósította. Ugyan megköszöntem már sokszor, de biztos nem elégszer. Igazán hálás vagyok neki a sok melóért, és rohangálásért, amit a kis vas kívánt tőle is. Persze Samu is nagyon szereti a bringát, büszkén feszít rajta amikor teheti. Meg azért én is örömmel nézem mikor egy újabb bringa került ki a kezeim alól, és ráadásul úgy működik, ahogy azt elterveztem.

Vissza