Talán úgy kellene kezdenem, hogy kis felvezetésként elmondom, 94-97-ig egy lelkes kis kerékpáros csapatnak voltam a vezetője, és szerelője egyben. Pár helyi  lelkes srác, tele lendülettel, és győzni akarással. Versenyekre jártunk, és élveztük, hogy kint lehetünk a szabadban. Igyekeztünk, jól érezni magunkat. 
Mi mondjuk nem füveztünk, pedig már akkoriban is hallani lehetett, hogy fűben, fában orvosság.

Gondolom a velem egykorúak szívesen emlékeznek vissza, az akkori versenyek hangulatára. Valahogy ezek felett elsiklottunk az idők során. A back The Future film is mekkora volt. Egy igazi jó barátom, egyszer azt mondta kellene építeni egy olyan bringát, amivel vissza lehetne tekerni az időben. Bár ki enné meg azt a sok szemetet, amivel a DeLorean akkora energiát tudott előállítani? Habár a mai ételek is…egy rakás szemét, de nincs is meg az energia a tér idő kontinnyóm-hoz, mondta. Na de nem fogok szentimentális rizsát osztani a „régen jobb volt“ szöveggel. A lényeg, hogy a történet, és a felújítás alapja akkor került a képbe. Egy 16 éves srác meglátta egy kecskeméti kerékpárbolt kirakatában, és beleszeretett. Ez 94-ben volt, amikor a bringa leakciózva 96e Ft-ért villogott a kirakatban. Én nem is álmodhattam volna ilyen vasról, de szerencsére, a szüleinél, ez nem nagyon okozott gondot. Meg is vették a srácnak, aki utána megjelent nálam, hogy ezt azt állítsak be rajt. A bringát meglátva majd kiesett a szemem, csak katalógusban láttam még hasonlót, a max 300lx-as szetthez szokott szemem. Pár perc beszélgetés után mikor elmondta, hogy egy egyesületet szeretne csinálni , és hogy versenyekre járni, meg jó lenne ha esetleg számíthatna ebben rám. Nem kérettem magam, mint szűzlány az első randin, bár nem is nagyon hittem a dologban. De pár nap múlva megjelent a srác, hozta a faterját is, akit már régebbről ismertem, és megkértek csináljam én az egészet. Persze rendes fizetésért, megkeressek még tehetséges srácokat, akiket támogatnának, és ők is jönnének versenyre. Hát a dolog mégiscsak elindult.  Mint a bakterház falai. Igaz pár év volt, de nagyon emlékezetes maradt számomra. 
De vissza a bringához. Ahogy az lenni szokott egy idő után a hormonok dominánsabbak, mint a józanész, és a Heavy parkoló vágányra került. Hajtotta aki érte, de senki nem foglalkozott vele. Azt mindenki tudja, hiába van egy bringán elpusztíthatatlan xt szett, ha nincs gazdája, akkor az is előbb-utóbb feladja. Ebben az ironikus szituban, nem él Connor Macleod mondata, hogy csak egy maradhat. De szerencsére az élet is megy tovább, mi is lejöttünk a fáról, meg az emberek is felnőnek egy-egy cselekedetükhöz, így egy nap az elfelejtett Heavy-vel megjelent a barátom, és azt mondta, most jött el az ideje, hogy új életre keljen. Persze látta már pár munkám, így tudta, mit is akar a bringával. Leginkább annyi kérése volt, hogy méltó legyen a régi fényéhez. A bringa akkori állapotáról kegyeleti okokból nem készítettem képet, legyen elég annyi, amit a váz megmutat.

látszik, az évek megviselték a vázat,nagyon karcos szinte nincs hely ahol a régi fényében ragyogna.

 

nem szép, de van remény.

 

azért a profi munka még így is szemet gyönyörködtet. Igényes heggesztés, látványos varratok.

 

a bovden nem csak ezen a bringán, minden gépen lerántja a felületet ha nem vigyáznak rá, vagy nem óvjuk meg egy kis darab matricával.

 

tipikus példa arra, ha nem minden működik rendessen, és ha egy rossz váltást, gyorsan, és erőből akarnak megoldani. A lánc nem kegyelmez!

 

Azt hiszem a képek magukért beszéltek. De akkor lássuk a folyamatot. Ahogy az amp bringánál is olvasható, a folyamatot már ismertem. Csináltam, és persze egyre jobban utáltam. Biztos megvan az a kellő mennyiségű alkohol, amitől ezt az ember mosolyogva csinálja, de nekem ezt valahogy nem sikerült eddig elérnem. Úgy vagyok vele, más nem csinálja meg, vagy ha igen akkor meg pénzért. Az én két kicsi kezem meg aránylag ingyen van…szóval hősiesen elővettem az Almdudlert, ami ugye erőt meg mindent lebíró akaratot ad, és elkezdődött. A folyamat szinte ugyanaz volt. 220-300-400-600-800 ez már vizes és így tovább. Mondjuk ez a váz sokkal vékonyabb falú mint az amp volt, ezért nagyon óvatosan mertem csak csiszolni. Sok helyen nemis lett olyan szép. Mert a lánc például nagyon mély nyomokat hagyott benne, mint bennem az első kerékfűzés. De a lényeg, hogy már láttam a végét. Lehet, sokan azt mondanák ez nem nagy kaland, talán igazuk is van, viszont azt én tudom mi meló ez, és hogy milyen volt a bringa. A váz polírozása után, mivel teljesen rám bízták a feladatot, a vas kapott egy új xt szettet. Mivel a családban marad, és használni is akarják, ezen túl talán nagyobb becsben tartva, így az új tulaj igényeihez igazítottam a bringát. Természetesen az eredeti matricázást is le kellett vadászni hozzá, és legyártatni, de szerintem megérte azt a sok munkát ez a vas is. Főleg, hogy visszatérhet a terepre ahová tervezték.

 

A matrica szett nagyot dob a kész bringán, ez gondolom, látszik is.
A lomihoz szokott szemű barátom mikor meglátta, már is teljesen pozitívan azt nyilatkozta Szép szép. No ezt nem fogja a mágnes, csak Aliba a 40 barátjából az egyik. Aztán ha elbírja, ez meg az történik.
Eladja, vagy leadja. De hogy használni nem fogja az biztos.
Amint megállapítja, hogy a kémiai elemek periódusos rendszere a kémiai elemek egy táblázatos megjelenítése, melyet elsőként 1869-ben az orosz kémikus Dmitrij Mengyelejev alkalmazott. Olyan táblázatot szándékozott készíteni, amely jól mutatja az elemek tulajdonságai között fellelhető visszatérő jellegzetességeket („periódusokat”). Jóllehet, ő még csak kb. 60 elemet ismert és tömeg alapján rendezte az elemeket, még az elektronszerkezetről semmit sem tudott. Azonban korát meghazudtolva jósolta meg egyes elemeknek a felfedezését, táblázatában egy üres helyet hagyva nekik. Az idők folyamán a periódusos rendszert többször módosították és bővítették, ezen kívül Mengyelejev ideje óta számos új elemet fedeztek fel, új elméleti modelleket dolgoztak ki, melyek magyarázattal szolgálnak a kémiai sajátosságok hátterét illetően. A táblázatnak létezik az elemek viselkedésének különböző szempontjait hangsúlyozó más elrendezése is de a leggyakrabban használt forma még ma is nagyon hasonlít Mengyelejev eredeti ábrájára
Amit meg említ a haver, hogy ennek a táblázatnak bizonyos elemeit, vannak akik nagyon jól ismerik. Mert sok pénzt kapnak érte a színesfém telepeken.

Csak ott tájszólásban mondják. Álóminium.

 

azért a felület sem lett utolsó, legalábbis  az eredeti állapothoz képest.

 

a matricák is tökéletesek, mint a gyári. Szerintem nem lehet különbséget tenni töztük

 

hát én úgy érzem amit a két kezemmel ki lehetet, azt én kihoztam belőle.

 

és akkor jöjjön az ami igazából lett a bringából. 

 

 

A Heavy így rója most az utakat, és eddig szeretik, a tulaj büszke hogy egy klasszikus nyergében tekerhet, én meg hogy elégedetten távoztak tőlem. A Heavy tools most pár évig újra régi fényében tündökölhet.

 

 

 

Namost minden túlzás nélkül, ha már a kémiából ennyire kiokosodtunk Akkor láthatjuk, hogy a színesfém, milyen csodálatos, ha párosul ezzel-azzal, és formát ölt.

 

Vissza