Ahogy az előző projectnél már leírtam, a márka egy igazi bringás számára az maga a mountain bike. Nem tudom, meddig fényezzem, de ha valaha szembe kerültök egy ilyen bringával, és tehetitek, adjatok neki pár percet, hogy elejétől a végéig nézzétek át a vázat. 

. Az alkatrészek az már csak hab a tortán, igen ritka, hogy két egyforma darab legyen belőle, hisz a tulajok saját kedvük szerint is variáltak vele. Mondjuk ez főleg azért volt, mert inkább csupasz vázként kerültek a boltokba, és az építés mindenki saját elképzelése szerint mehetett. Persze nem kis hazánkról beszélek, pedig nálunk is volt, ha jól tudom az egyik legrégebbi kerékpáros nagykerben 2db Yo Eddy váz. Emlékeim szerint 95-ben 1200 dolláros árával jó sokáig díszítette a nevezett nagyker polcát. Már akkor megpróbáltam összeszedni az árát, hogy meg tudjam venni, de szinte esélytelen volt. Azt hiszem 99-ben vette meg valaki a másodikat. Na de vissza az új vashoz. A Wicked után sem adtam fel, hogy a márka zászlóshajóját is szeretném a gyűjteményemben látni.

Mivel egyre többen keresnek a határokon kívül kérdéseikkel, és kérnek segítséget, egy ilyen alakalommal fülest kaptam egy eladó Buck Shaver vázról

 

 A Wicked nagytesója is szerepelt a listámon, így nem kellett sokat gondolkozni, hogy megveszem-e. Ha valaki tudja mit árul, az sajnos tisztában van az árával is, ezért pár levélváltás kellett mire megegyeztünk. Viszont a gond, hogy a tulaj elég makacs is volt, és hiába kértem, a vázszámot tőle, nem adta, én meg nem nagyon szerettem volna ’94 utáni bringát venni. Kifejtettem már, hogy a ’94 előtti modell a gyűjtők szemében az igazi Fat Chance, mivel a cég addig volt Chris Chance kezében. Szóval csak a képekre tudtam hagyatkozni, és rizikóztam.

Ezt a modellt a középmezőnybe szánták, és kint nagyon kedvelt volt, mert a geometriát már úgy csinálták, hogy teleszkópokhoz is tökéletes. Igaz ehhez a típushoz is csináltak saját merev villát.

 

 ’94 után nagyon felkapott lett, és aránylag kedvező ára miatt elérhető is. Ahogy megérkezett azonnal jött az ellenőrzés, de szerencsére a váz 93-as így teljes az öröm. Ahogy a Wicked-nél, ennél a darabnál is azonnal tudtam, hogy fogom megépíteni, mit teszek rá, és igen ezt a szettet is régóta dobozban gyűjtögettem. Konkrétan a Suntour XC pro szettről beszélek.

A szett a Shimano XTR szettjére volt válasz az akkor még dinamikusan fejlődő Suntour-tól. Nagyon kidolgozott precíz, és strapabíró már ránézésre is. A szett manapság már nagyon ritka, és szinte beszerezhetetlen, mert a Shimano-val való harcban sajnos alulmaradt. Így pár év után szinte teljesen leálltak az alkatrészgyártással. De ezt a szettet azért még megcsinálták. Az első agy csapágyas, kis dekoratív zsirzógombbal, akárcsak a hátsó, bár az egyik fele csapágyas, a másik kónuszos, de igen látványos darab. A fékkar, és a váltókar sokak által kedvelt volt, mert tökéletesen kézre állt, és jól működött. A fékkart viszont szép igényes kidolgozása miatt szerették, mint egy ékszer olyan volt a kormányon. Úttörők voltak abban is, hogy elsőként kísérleteztek az elektromos váltóval. Már 1990- 91-ben.

 

Persze nem is jött össze, de megpróbálták. Az egyetlen kakukktojás a szettben a középagy, ezt a darabot egyszerűen nem tudtam beszerezni évek óta.

Így kapott egy Omas titán tengelyt, nagy duzzogva el tudom benn nézegetni. 

 

A Manitou sport telójával koronáztam meg a bringát szerintem. Igaz a márka a Rock-Shox telóit szerelte inkább, de ez így legalább annyira egyedi, mint az eddig látott hasonló bringák. A Ritchey Z-Max gumik jól odahúzzák az ember szemét, igazán jól mutat vele.

 

A Salsa stucni, egy másik bringából maradt darab, de sokszor láttam ilyet Fat Chance bringába, ezért nekem is belefért. 

 

Egyben van, újra felkészítve az utakra, ahová igazából készítették, és ahová való.  

Vissza