Ez egy nagyon emlékezetes kerékpárom. Kb 3 éve vettem iszonyat lelakva, elhasználva, felemás cuccokkal. Kicsit úgy nézett ki, mint a 90’s évek elején a két néger kis gyerek, akik a Kriss Kross nevet viselték a fordítva felvett farmernadrággal. Aztán énekelték Jump Jump.

 Na én is ugrottam egyet és mikor kipróbáltam, olyan meglepetés volt, hogy azonnal felírtam a „majd megcsinálom“ bringák listájára. Ráadásul elkezdtem napi szinten használni a városban. Egyszerűen nem tudom leírni az érzést, bár aki használ cruiser bringát biztos tudja miről is beszélek. Aki meg nem annak javaslom, tegyen egy próbát. Nekem ez a stílus sosem jött be, darab, darabként kezeltem őket. Javítottam sokat, de valahogy nem nyűgöztek le igazán. Fogtam a kormányt,  mint Rokker Zsooti a csöcsöket a Balaton parton, de nem jött meg a jó érzés. De itt azért fordult a dolog. A vasat* egy ideig tologattam jobbra-balra, aztán úgy döntöttem inkább nem kezdek vele mégsem. Sok a bringa kerülgetek épp eleget. Fel is tettem pár oldalra, hogy aki látja benne a fantáziát – mint én – talán megveszi. Két hónapon keresztül nem lett gazdája, pedig igyekeztem mindent megmutatni róla. Szerintem a lényeg látszott belőle. 

 

látszott , hogy a váz igen igényes kidolgozása, és a szögek nagyon jó geometriát biztosítanak még egy 180 cm  feletti embernek is. A merev villa kifejezetten tetszett benne, de a lelki szemeim előtt akár egy springer villa is megjelent már a bringában.

 

Persze az látszott rajta első nekifutásra is, hogy kapott az élettől, de egy olyan embert aki magának csinál bringát, azt ez a semmiség nem érdekli. 

 

A dupla felső cső, és az alsó cső íve olyan mértékben tetszett, hogy egy idő után úgy gondoltam a bringa mégis marad. Megcsinálom én. Kicsit pestii szlengel élve, ráparáztam, mint vizelő kutya a trafóházra. A láncos váltó rendszert már akkor tudtam, nem hagyom rajt. Egyszerűen nem tetszett. Agyváltót akartam. Letisztult formákat. Elhatároztam nekiesek. De előtte egy nagyon kedves barátommal is beszélgettem a bringáról. Meséltem neki az ötleteimről, és láttam egy bringáját, amit a párjának csinált, és egy nagyon egyedi fából hajtott, sárvédővel koronázta meg a biciklit. Képeken láttam, de nagyon megtetszett, viszont a kisördög azonnal elkezdett a gondolataimban mocorogni. Összekötöttem a dolgot, és megkértem csináljon nekem erre egy sárvédőt ugyancsak fából. Na ezen a kérésen kicsit ki is akadt, mint a sezlony rugó, oszt megszújra valaki pöndölyét, mert fából vaskarikát, se könnyű, de sárhányót sem. Ahogy már említettem a gyári dolgokat szeretem, így akkor elsőre a gyári színeken gondolkoztam, ezért az eredeti fa színre gondoltam, és ezt is kértem Lacitól. Vártam a cuccot nagyon, addig is a vázat elvittem homokszórásra. Közben ment az agyalás mit is csináljak belőle.

 

Itt be kell szúrnom egy kis történetet. Egy régi barátom, aki már nem a régi, de új sem, régóta nyaggatott már, hogy csináljak neki egy chopper bringát. Nem érdekelte semmi, rám bízta a dolgot, csak az elképzeléseinek feleljen meg. Őszintén mondom, évekig menekültem a dolog elől, mert nem akartam foglalkozni vele. Nem láttam a szépet, és főleg nem a használhatóságot, egy hónaljszárogatós kormánnyal ellátott lapos drótszamárban. Egy nap rámcsörgött, hogy találkozzunk, mert ő mutatna nekem pár dolgot mit is szeretne. Nem nagyon tudtam kihúzni magam a találka alól, ezért összefutottunk. Na igen, egy másik barátom, most mondaná, csak a tej fut össze. A telefonon mutogatja nekem a laposabbnál laposabb, tiszta króm csodákat, hogy ez is milyen, meg az is. Ebben ez tetszik, és így tovább. Hallgattam a dolgot, és egy idő után megkértem jöjjön el velem, egy közeli ismerősömhöz, akinek van egy gyári hasonló chopper bringája. Ráült, és azonnal láttam rajt megértette mit is magyaráztam a használhatóságról. Mivel láttam a csalódást a szemében, megkérdeztem miért nem egy cruisert? Azt lehet használni. Nem nagyon értette mi az ezért megint jött az internet, és elcsodálkozott. Azonnal láttam megfogta a dolog, és egyből tudtam azt is a corratec mégsem lesz az enyém J

 

Megmutattam a vázat a barátomnak, amit pont akkor hoztam el a homokszórótól, és a csomagtartóban volt. Meglátta és azonnal beleszeretett. Nem is csodálom, mert közben felvázoltam mit is akartam csinálni vele. Feltüzeltem a dologgal, és azt mondta neki ez kell. Örültem is meg nem is. Viszont a kihívás az megmaradt nekem, mivel én építem meg a vasat. Igaz most már más elképzelései alapján, de a határokat én diktálom. Mivel teljesen szabad kezet kaptam, Mint Viktor a Fidesszel, nekiálltam begyűjteni az alkatrészeket. Csak én az interneten rendelve boltokból, nem kézrátételes gyógyász módszerrel, közben azt mormogva, megszabadítalak némi nehézségtől. Ugye ismerős...ami a mostani piacokon vásárokon, áruházakban történik.
Mivel alkalmazkodnom kellett a megrendelőhöz, de a minőségből nem engedtem így a felniknél kezdtük. A kérés, minél szélesebb és erősebb legyen. Mi is juthatott volna eszembe mint a régi gőzmozdony első kerekei, de aztán rájöttem, hogy a megrendelőm, nem a görög félisten, a Hercules, így valami könnyebbre kellett gondolnom, ez pedig triálosok try all felnije. Túlzás széles, látványos hatalmas lyukakkal. 

 

Gondolom nem kell ecsetelnem nekem is hasonló terveim voltak, ha már túlzás, akkor fokozzuk. Fekete felniszalag mert az jól mutat, és ezzel együtt berendeltem a schwalbe big apple gumiját, amit már elképzeltem a felnire feszülve.

 

 

Látványos, darab. Itt jött egy ötlet, a felniket a váz színére szeretné a barátom, kicsit örültem, hogy ezt a gondot, mármint a festést levette a vállamról. Ez az egy, amit nagyon nehezen tudok leszervezni. A lényeg a színt már kitalálta és ő szeretné lefesteni. Mivel a bringán kritérium volt az egyszerűség, és a letisztult forma, az összes kiálló dolgot levagdaltam a vázról. Váltótartót, bovden ütközőket dinamótartót,stb...

Szépen eldolgozva jöhetett a festés. Kaptam is a képeket. A szín meglepett...elég merész! Bár nem is Ferrari Pirosat akartam, de nem is azt kaptam.

 

Kicsit soknak tűnt nekem, de szerencsére később kiderűlt a kép.

Ahogy a kaposvári Nigel szokta mondani, a látszat csal, főleg a diszkóban. Meglátod a piros almát, bele harapsz, és belül rothadt.
Tehát amit a képen és a dizsiben látsz, azt nézd meg fénynél is.

 

Itt sem volt meggyőzőbb sajnos, de nem én fogom tekerni 

 

A lényeg, hogy kész van, és rakhatom össze. Minden egyes olyan kerékpárról, ami egy extrém fantázia eredménye, fiam mondása jut eszembe: Az új játékaim?!
Az alkatrészek nagy része már megvolt. Ekkor jött az újabb igény, aminek annyira nem örültem. Szeretne egy springer villát. Az elején nekem is a fejembe volt, de a gyári állapotban imádtam a gépet. De a vevő a lényeg, ezért elkezdtem keresgélni. Sajnos hamar rá kellett ébrednem ezen a téren is le van maradva kis hazánk. Hát nem szoktam politizálni, csak néha megjegyzem, levagyunk maradva, az osztrákoktól, 100 évvel. Így nem volt oly egyszerű a beszerzés. Mivel a corratec 1.1/8-as fejcsővel volt építve, így belevaló villát kellett keresnem. Találtam is párat, ami tényleg belevaló villa volt. Az egyiket, be is festettem, kékre, az lett a kék villám, mellé kaptam  ajándékba  valamit, az meg lett a piros kanalam.

Majd találtam egy Korda villát, meg egy  Big Brother villát is. De ezek nagyok voltak,  nem fértek el.
De ez gyakorlatilag halott ügy volt. Már láttam ez nem fog működni, viszont ha van egy jó esztergályos ismerőse az embernek, sok mindent meg lehet oldani. Berendeltem egy egyszerű springert amit egyátalán lehett kapni, persze alap méretben. Előtte már csináltattam egy perselyt a fejcsapágyhoz, hogy bele is tudjam tenni a vázba. Persze, hogy semmi ne legyen egyszerű, azért ez sem ment könnyen. Mikor kicsomagoltam a villát első ránézésből , szó szerint nevetőgörcs kerülgetett. A cucc egy vicc volt, sima vékony falú lemezből hajtott cső, mindenféle csapágyazás nélkül, átütve egy 8-as csavarral, ami egyben a forgáspont tengelyeként is szolgált. Tudtam ez így nem marad, legalábbis az én nevem alatt ez nem kerül bringába, abba meg főleg nem amit én csinálok. Kitaláltam rá pár átalakítást, amitől úgy éreztem biztonságos lehet. De előbb látni akartam a bringában. Akkor már kész voltam a kerekekkel, és közben – a bovden nélküliséget kizárva – azért egy elektromos shimano nexus 3 sebességes agyváltót kapott a bringa. Hát az első talpra állított kép valami ilyesmi lett. A kormány csak illusztráció még benne. Mert ezt fogva...mint valami rozzant vas kecske.  Bár nem is olyan mint egy régi Csepel tacskó kerékpár.

 

Nem igazán győzött meg a látvány, de a pont akkor került fel az I-re amikor ráültem. Ez a villa amúgy, egy vicc, szerintem konkrétan életveszélyes. Nyúlott, tekeredett. Minden olyan jelenséget produkált, amitől elmegy az ember kedve tőle. Ismét a net következett. Kis keresés után találtam egy nagyon szép tetszetős darabot, persze nem ilyen olcsón. Viszont rénézésre is igen korrektnek tűnt. Meg is egyeztem a tulajjal, közben megérkezett a berendelt kormány is. Az új látvány már inkább hasonlított arra amit akartam a bringából. Megjött a kiegészítők csomagja is Laci barátomtól. Kis meglepetéssel megtoldva. 

 

Igen, jól látszik! Egy lámpagarnitúrát is faragott a sárvédők mellé. Mikor megláttam nagyon meglepődtem, de egyből beindult a fantáziám is. Na ez már a bringás tuning perverziója. Elképzeltem milyen iszonyat meló lehetett ez. Nem győztem hálálkodni a cuccokért, és azonnal látni akartam a bringán. A lámpák: egyszerű ledes szilikon hátul, és egy 5 ledes első. Szép fa tartóval, fa nyomógombal. A legapróbb részletekig kidolgozva. Lesett az állam, nem tudtam mit mondani, egyszerűen gyönyörű. Sajnos azonban a szine nem ment a bringához, ezért ezen változtattam. De szerintem megérte. Látványos lett , a szín meg már passzolt a vázhoz. 

 

A lámpa így is mutatja, hogy sok meló van benn, a forma , és a kivitelezés mesteri.

 

A hátsó is jól tükrözi, hogy kitett magáért a készítő. Viszont a bringa egyben dob nagyot, de nekem még hiányzott valami. A fa kiegészítők annyira megtetszettek, hogy megkértem Laci barátom, készítsen egy markolatot a bringára, ugyancsak fából. Mivel szereti a kihívásokat azonnal rábólintott, és pár nap alatt meg is csinálta. Hamar hozzám került, és ment is a bringára.

 

Persze ezt is a sárvédő színéhez kellett igazítani, de a forma itt is nagyon bejött. Természetesen a bringán mutat igazán. Legyünk őszinték. A fa az mindig jól mutat. Még baseball ütőben is. Jó útmutató tud lenni.

 

Gondolom így már látványosabb lett a vas. Akkor most egy kicsit a részletekről. A kerekeket csak azért fűztem így, mert azt akartam, húzza oda az ember szemét a kerekekre első pillantásra, és utánna, már úgyis mindenki megáll, és végigméri a bringát. A teló, egy amerikai monark villa. Alul himbákkal. Kicsit kellett faragni rajt, de igen szépen dolgozó masszív darab. Mint a bringa. A kormány, a tulaj kérésére egy 85 cm-es ugyancsak amerikai darab. Brutál módon áll a bringának. Az ülés miatt érhet némi kritika, a tulaj is szerette volna lecserélni, de eddig is hallgatott rám, így maradt, a kényelmes használható darab, egy kényelmetlen bőr horror drága nyereg helyett, ami valóban szép, de megkeseríti a bringázás azon részének gyönyöreit amiért ez a vas igazából készült. Mondanom sem kell menni is egy élmény vele. Nagyon jól eltaláltuk a méreteket, természetesen a tulaj méreteire állítva. Napi szintű használatban van azóta is.

 

Megjegyzem nem hiszem, hogy meg kell ijedni attól, hogy az ember megálmodjon magának egy vasat. Hiszen kis utánna olvasással simán ki lehet sakkozni, mi illik, és mit mivel lehet összehozni. Értem ez alatt az alkatrészek kompatibilitás problémáit. Szóval mindenkit bíztatok arra, csak nyugodtan merjenek belevágni egy álom megvalósításába, mert ha egy bringát megálmodtál, és azt meg is csináltad annál jobb érzés nincs is talán. De ha nem megy, vagy bizonytalan vagy, keress nyugodtan és szívessen segítek.

Kedves olvasó, köszönöm, hogy végig olvasta a kis szösszenetemet a kerékpárról.

 

A különlegesnek értékelt munkáimból vásároltaknak, eddig is biztosítottuk az álom utazási lehetőségeket az alábbi helyekre.

 

Mikszáth Kálmán író utolsó nagyregénye

a fekete város. ami nem más mint Devecser.

Az erekje fosztógatók, Pápa Veszpémi piac.

 

Alibaba és a 40 rabló kanizsai piac.

 

Steven King kinem adott regénye, a sötétség birodalma Zala és vas megyei falvak.

 

Itt jegyezném meg, hogy a kőolaj tartaléka, a földnek igen fogy, tehát a kerékpáros közlekedés ismét aranykorát fogja élni kis hazánkban is.

 

Ahol az elszaporodó kanibálok miatt a kanibál holokauszt névvel fog a minden napokban megjelenni.

* vasat szó jelentése, az anyag amit előszerettel, hoznak visznek a fémkereskedők.

Vissza