Ahogy az lenni szokott, a nagy és komoly dolgok, gyakran az egyszerűségből születnek.
Egy példa: Hidrogén bomba. 1 hidrogén atom, milyen egyszerű, pici és még a táblázatban is az első helyen van, fajsúly, és más tényezőket figyelve. De ha ketté hasítjuk, visz mindent, mint a kártyában a Tref hetes.

Persze a nagy dolog kifejezés nem mindenki számára jelenti ugyan azt.

Igen jól látszik...ez valamikor egy bringa volt. Tehát történetem. Történetünk a kerékpár kedvelői számára bír jelentőséggel. Akik, már találtak elhanyagolt csodákat, és tudják, mi munka van egy komoly felújítás mögött.

 

Főleg ha az anyag folytonosságát hiány terület akadályozza, a kitört darab jól látszik.

A következő sorokban erre fogok egy nem mindennapi történetet leírni számotokra, természetesen képpekkel. Remélem olvasmányos lesz.

Ahogy az a históriákban is lenni szokott.

Az úr 2013. éve és nője április hónapja közepén útra keltem egy 2002 körül meg ismert barátommal, Zsoltal. Nem honfoglalás céljából, csupán a kaland és az új ismeret szerzés vezérelt minket. Szóval elindultunk Észak Olaszországba. Pontosabban, az országhoz tartozó Dél-Tirolba, a dolomitok közé. A környéken rengeteg Sí pálya van, olasz és a német a hivatalos nyelv.
Barátom, kint dolgozott, és szerzett kinti ismeretséget, a környezet és az  ott élő emberekre vonatkozóan.
A srác egy igazi túlélő. Az a fajta  akit elrabolnak, bekötik a szemét, és kiteszik a hegyek között, bárhol Európában, és négy nap múlva megjelenik, öltönyben nyakkendőben Pesten, egy állófogadáson. Most azt hiszitek túlzás, pedig nem. A lényeg hogy az ismeretsége nélkül is egy kaland lett volna, de így nem kis várakozással telve indultunk el.
Persze az indulás sem volt megszokott. Az izgalomtól, nem tudtunk aludni kellő ideig.
Várt ránk a nagyvilág és a felfedezőút. Mivel én arra gondoltam, Olaszország, meleg napfény és így tovább, ezért mondhatni nyáriasan öltöztem. Csodálkoztam is, Zsolt barátom, miért van hosszú nadrágban, bakancsban.De a kedvesem, aki jó nekem, csomagolt nekem is hosszú nadrágot, meg meleg ruhát. Ez volt a szerencsém. Mert már Ausztriában gyanús volt mikor láttam kiírva, +7 Celziusz. De arra nem számítottam, hogy mikor a 8 órás út után, kiszállok a furgonból, olyan lábnyomaim lesznek mint amikor az első ember lépett a holdra. Április, nálunk 26 fok volt, ott meg 3. A friss hóba léptem ki.
Na mondom, szépen leszünk, de barátom, idegesítően nyugodt volt, és táplálkozott. Én közel sem voltam ennyire megnyugodva, mivel éreztem, hogy a nem éppen magas hőmérséklet konzerválja a golyóimat. A falu ahová tartottunk pont lomtalanítást tartott, és persze ezt mint igazi kincsvadász meglátva, nem kis izgalommal töltött el. A tervezett túrát azonnal elnapoltam J . Egy igen konkrét szelektív szeméttelepre hordták be a falusiak a kiselejtezett dolgaikat. Persze nem voltunk egyedül a dologra, nemsokára megjelentek igazi hazánk fiai, nem kicsit szakadt Fiat Ducato és Renault Master kisteherautókkal, akik mint a hiénák támadták a szegény, ehhez igen csak nem szokott tiroli bőrgatyás tehénpásztorokat. Látszott a dolgon hogy rutinosak a srácok, pillanatok alatt lepucolták az értékeket az utánfutókról. Hát Zsolt barátommal együtt azonnal elkezdett pirulni az arcunk, hogy ugyanolyan rendszám van az autónkon...emiatt mi inkább elköszöntünk a telep vezetőjétől, aki zsolt barátom közeli ismerőse volt. Mondtuk, hogy nekünk ehhez már nincs gyomrunk. Ők is elég nehezen viselték a dolgot, majd másnap este egy közös pizzázás alkalmával , meg is tudtuk ,hogy a carabineri véget is vetett honfitársaink garázdálkodásainak. De a történet mégis csak itt kezdödött. Ültünk a kocsiban és szörnyülködve néztük miért is utálják a magyarokat szerte a szomszéd országokba, mikor észrevettem, hogy  az egyik magyar fiatalember igen büszkén cipelt egy zöld rettenetet a kocsijuk felé. Messziről kiszúrtam mi az, és abban is biztos voltam, hogy neki aztán tényleg lövése sincs arról mit is vadászott le egy utánfutoról. Azonnal elindultam feléjük, látnom kellett közelről mennyire van oda.

Zsolt barátom nem nagyon értette a dolgot, mitől is pörögtem be. Sajnos ezt nem csak ő vette észre rajtam, de nem érdekelt. Kis alkudozás után hazánk fiától megvettem a torzot 30 Euroért. Régi vágyam teljesült, lett egy ilyen bringám, ami egy ROM volt, de nem foglalkoztam vele. Csak az volt a lényeg meg van. És ez egy nagy kihívás lesz. Bár, ha épségben ideértem, és még haza is, akkor ezt is megtudom oldani gondoltam. Csak az érdekelt,  ne végezze a telepen ahová szánták. Barátom, akit a helyiek is tisztelnek, szeretnek, csak nézett: ez meg mi? Elment az eszem?

El van törve, hiányos…..  Össze van festve ….

Hát igen. Nem volt túl jó bőrben a vas.

De mivel tisztelte bennem a kreativitási hajlamot, és nem szerette volna, ha bármi további trauma érne, így oda jött hozzám, és csak ennyit mondott.
- Akarsz róla beszélni?

Másnap a túra után,hazaindultunk, amin már nem paráztam annyira, mert a tudat, hogy ott a vas a csomagtartóban kicsit járatta az agyam, hogy mit is kezdek vele. De igazából az pörgetett, hogy birtokos esetben kimondhatom, AZ ENYÉM.
Kb. 9 óra leforgása alatt haza is értünk.

Minél tovább nézi az ember annál jobban kiakad rajt.  

Persze, egyre több apró részletet észre is lehet venni rajta mi megfogja az embert.
Nem tagadom órákat néztem a bringát állványon, hogy merre induljak el.

Az nem volt kétséges, hogy talpra állítom. Az annál inkább, hogy ez a vas fog e még úgy gurulni, hogy valaki a nyergében van.

A hátsó alsó lengőkar törése okozta az egyik gondot, de a legnagyobb fejfájást a villa felének hiánya... Ami már azért kicsit elgondolkoztató volt.De Barátom, hozott nekem egy Almdudlert, mert szerinte csak az adhat erőt, és mindent lebíró akaratot. Igaza is lett,  lassan láthatjátok ti is.

Látszik hogy ezt nem véletlen rossz esés okozta.
Ezt valaki talán dühből csinálta.
De vajon miért? A kérdésre a választ már keresi Mulder és Scully. Mert nagyon X aktás ügy lehet. A legnagyobb szerencse, hogy legalább ennyi megvolt a karból. Így azért már volt sejtés milyen irányt kell követni a pótláshoz.

A váltótartó törése már csak hab volt a torán. Itt sem gondoltam még arra, hogy hagyom. Viszontjött a nyomozómunka. Gondolataimban rengeteg variáció megjelent,
hogy a meglévő darabot csináljam meg, vagy előröl az egészet. 
Pár nap utánajárás, és több szakember megkérdezése után arra jutottam, hogy a meglévő darab, csak mintának jó már, és ugye annak is elég hiányos. Első körben az általam ismert, és maximálisan elismert legjobb szerszámkészítőt kerestem fel, hogy mit tud erre mondani. Hát vakarta is a kobakját, majd így szólt: Hogy a 21-ik században élünk, űr technikával dolgozunk.. gond nélkül letudja nekem másolni a villán azon részét ami törve volt, és azt is ami az elején a forgáspontot rögzíti.
De én nem is vártam mást, nem kértem egyszerű dolgot, azért is mentem hozzá..
Nekem már csak hasonló anyagokról kellett gondoskodnom, hogy a csövek is olyan minőségűek legyenek amiket a szerszám készítő barátom használt. Mondanom sem kell,
nem volt olyan egyszerű a történet, ugyanis ezeket az anyagokat nem árulják a sarki vasboltban. De még a színes fém szakértő és begyűjtő telepen se könnyű találni.
Mert ugye bár ez nem trombita réz. Rengeteg utána járással, és protekcióval végül is egy rallye autókhoz kiegészítőket gyártó kiscégtől tudtam venni megfelelő minőségű Alumínium rudat. Féltem is, hogy útközben kirabolnak a színesfém maffia emberei.
Amit egy esztergályossal méretre igazítattam. Utána megint egy kis akadály következett, ugyanis azt hitem a mai világban már nem okoz gondot az elkészített anyagok hegesztése, de itt is tévedtem. De tudjátok, tévedni emberi dolog, mondta a süni, és lemászott a drót keféről, de mivel egyedül volt ezért később vissza mászott.
Na szóval kis kutakodás után találtam 3 embert, tévedés ne essék, nem a három testőrt, hanem aki rendelkezett a megfelelő géppel a munkához, viszont mikor közöltem, hogy hiba lehetőség nincs így eléggé megcsappant a lelkesedés. Végül egy szerkezet lakatost találtam, akinek láttam a munkáit, és bátran rábíztam a dolgot. Mondjuk az is segített, hogy nem szívta a fogát, és nem aggódott, hanem egyből rávágta, hogy 2 napot kér rá, mert el van kicsit kapva. Hát bevallom rágtam a körmöm  a két nap, de hősiesen kibírtam. Az eredmény viszont mindenért kárpótolt. A képeken már az elsőfelületes polír utáni állapot látszik, de a hátsóvilla a lényeg.

A képeken látszik, hogy az ember nem ma kezdte. Nekem tetszett amit csinált, és az is látszott a bringa már biztos, hogy nem faldísz lesz.

 

Az első már majdnem zöld nélküli állapot következik.

Egy kicsit erről is írok.
A kezdet értelemszerűen a darabolással kezdődött. Mindent szétkaptam, mint majom a zseb órát, ahogy felénk mondani szokták.
Amennyire csak lehetett, és jött az áztatás. A dolog elég megerőltető volt, ugyanis 3 liter Nitró higító kellett, hogy letakarítsam a bringa minden darabját.. mivel a szaga elég bántó, hamar megfájdult a fejem tőle,így kicsit lassan ment. Pár nap alatt azért sikerült levakarnom a zöld trutyit a bringa darabjairól. Itt következett a következő fokozat. Szerencsére egy jó barátom karosszériás múltjával sokat segített nekem, persze először ő is poénra vette a dolgot, és elküldött, hogy vegyek 1000-es és 1500-as vizes papírt és sikáljam azzal. Én meg mint aki tudja mit csinál, bevásároltam, és irány a műhely. Szépen előkészítettem a vázat kitaláltam hogy fogjam, meg, miként tudjam csiszolni, szóval éppen nekiálltam volna, mikor csörgött a telefon, és a barátom hívott. Közölte várjam meg míg kiér és megnézi hogy csinálom.
Pár perc múlva megérkezett, egy nagy szatyorral. Na ez meg mit hozott? Buli lesz nem is mondta, de kedves tőle.
Pár pillanat múlva derült csak fény a szatyor tartalmára, ami tele volt különböző papírokkal. Azt mondta nem volt szíve tovább szivatni, mert ezt a vázat így az életbe nem fogom megcsinálni, és megmutatta a folyamat lényegét. Kis oktatás után neki estem. 220-as majd 320, később 400-as csiszoló papírral amitől a mélyebb karcok szépen kijöttek, a felület viszont olyan lett , hogy sokkot kaptam, de hallgattam az okosabbra, és folytattam. Mikor végig értem rajta, jött a 600-as papír ami kicsit finomabbá tette a karcokat, és így tovább. 800-as majd jött az első vizes csiszolás ami 1000, utána 1500 követett. Itt már korrekt felületek voltak, de még közel sem volt az amit szerettem volna. Aztán következett a 2000-es papír ami után egy méregdrága... nem is pontosan tudom a nevét valami trizakt volt. Ami anyagra olyan mint egy neoprén ruha és azzal kellett sikálnom. Ezt egy hasonló, csak egy másik finomságú követte, de ezt már egy 3m autópolírral kellett megkennem.

Kicsit opálos volt még itt, de egy másik barátomtól szakszerűsegítséget kaptam, hogy milyen anyagokat, és hogyan használjak. A többi a két kezem eredménye. Nem mondom, hogy ezt a részt is annyira élveztem. Ez lett belőle.

Itt még matrica nélkül, de matricával az igazi..

 

A bringát a páromnak szántam, mikor kiderült, hogy sikerül megcsinálnom használhatóra, ezért pár dologban eltértem az eredeti megjelenéstől.

Hát köszönöm, hogy végig olvastátok.
Kár hogy jövőre már nem lesz többet Dél Tirolban lomi.
Remélem senkinek nem okoztam unalmas perceket ezzel a kis írásommal.

Vissza