Az egyik kedvencem ez a bringa. Talán azért is, mert igen szerencsésen találtam rá. Otthon fekszem, nagy magányomban, egy derűs szombat reggelen. Lepukkant énekes madarak daloltak a szemközti fákon, mikor is kipattant a fejemből, hogy unalom űzés céljából bekapcsolom a tv-t. Első csatorna a tv2, rambó2 ismétlés volt, amitől hamar el is ment a kedvem, mivel már százszor láttam, nem igazán kötött le a szépen megkoreografált öldöklés. Lökök egyet a távirányítón, ahol meg a nóta tv-n Nótár Mary koncert volt.

Mondanom sem kell azonnal kiugrottam az ágyból jobb lehetőségek után nézve. Bekapcsoltam a számítógépet, a kereső azonnal feldobta a „milf.hu”-t. Előző esti tévelygéseim bizonyítékaként. Mielőtt belemerültem volna a látványba, felfigyeltem egy aukciós oldal hirdetésére. Aktívan lesem az ilyen oldalakat (hisz nagy vadász vagyok), ezért máris rákattintottam. A tulaj darabokba hirdette, arra is lusta volt, hogy szétszedje, és egyben fotózta a bringát. Először a vázra figyeltem fel, meg persze a Manitou4 sem kerülte el a figyelmem. A rajta díszelgő full xtr szett már csak hab volt a tortán.

 

Persze láttam azonnal, hogy nincs egyben a bringa, de az első kerék hiánya annyira nem rémített meg. Egy a szetthez tartozó első agyat csak kifötrök valahonnan. A képek nem voltak túl jók, de amit kellett azt láttam rajt. 

 

A képen látszik, hogy az ülés, az első kerék, a racsni nem a saját cucca. Nagyon reméltem semmi mást nem néztem be.

 

A Manitou teló, nem csak, hogy az egyik kedvencem, de ráadásul, egy igazi kultikus ikon. Akárki akármit mond, szerintem ezeket a telókat művészek tervezték. Minden porcikája azt sugározza, hogy terepre csinálták, hatalmas odaadással, és szakértelemmel. 

Az xtr fékváltókarokról is hasonló a véleményem. Személyes kedvencem az 95-ös xt 737-es széria, mert az gyönyörű, de ezek is vonzzák a tekinteteket. Nagyon vártam a bringát már. Addig is folytattam egy kis keresgélést, mert míg a márkát ismertem, és tudtam, hogy egy japán cég, aki sok egyedi újítással próbált a piacra betörni, addig erről a típusról szinte semmit nem lehet találni. Nem csak nálunk, de még az angol, és amerikai oldalakon is igen ritka darab. Egy bringát találtam. Konkrétan ezt

 

A bringa csak nyomokban hasonlít az én vasamhoz, de első ránézésre valahogy mégis felfedezhetőek apró egyezések. Az első háromszög mindenképp teljesen egyforma, a fejcső is szuper oversized, és a hátsó támvilla csövei is hasonlóak. Na meg a papucsok is. A bringán olvasható 2001 felirat szerintem nem az évjáratot tükrözi, főleg mert ezeket a gumibakos hátsó rugózást már 95-96-ban a GT, a Profiles, a Yeti, a Manitou már elkezdte fejlesztgetni. A Cantilever fék bovden ütközője is rajta van a vázon, szóval sanszos hogy a vas a 95 körüli évekre tehető. Ráadásul mit is hoz a sors, ismét totál véletlen folytán, egy hirdetésben találtam egy ilyen eladó vázat, amit természetesen azonnal megvettem. Már persze ez is tervezés alatt van. De vissza a bringához. Írtam a tulajnak, hogy érdekelne a vas, de egybe. Szerencsémre épp gépnél lehetett, gondolom ő sem komálta a rambó2-öt, így egész hamar válaszolt. Nem volt ellenére a dolog, de persze minden a matekon múlik. Pár levélváltás után megegyeztem vele, és már csak a várakozás maradt. A zöld T4  pár nap múlva hozta a bringát. Azt kaptam, amit vártam. Rendesen elhanyagolt bringa, felütött kerekekkel, karcos, levert festékkel, rozsdás bovdenekkel érkezett. De attól még így is szép volt. Mondjuk azt tudtam, hogy a szín nem marad, mert az nagyon nem tetszett. Jellemzően igyekszem a gyári állapot megőrzésére, de ennél a vasnál úgy gondoltam többet kihozok belőle, egy másikkal. Lehet merész volt, de vállaltam a kockázatot. Össze is raktam csak kíváncsiságból még a matricázás előtt, hogy lássam, mit mutat. Ránézésre megérte.

 

A jól rejtőzködő gyöngyház világos zöld sajnos nem jön vissza a képről, de az xtr kékes szűrkés színével, megfelelő figyelmet húz magára már. Jöhetnek az apróságok. Az alkatrészek a szokásos procedúrán esnek át ilyenkor mindig. Egyesével apró darabokra szedem, és egy olaj-és zsírtalanító fürdő után újra össze. Természetesen frissen zsírozva, átnézve. Mivel az ipart nem ma kezdtem, ha esetleg találok egy berágódott kónuszt, vagy kopott alkatrészt, azt cserélem, ha van. Persze ha nincs, szerzek. Az internet korában, ez már kicsit könnyebb, mint régen. Már csak pénztárca kell hozzá, mert sajnos egy ilyen alkatrész nem csak 95-ben volt drága. Mára már a ritkasága miatt, az ára gyakorlatilag vetekszik a rózsaszín párduccal, nem a macskára gondolok, hanem a filmben szereplő gyémántra. Mivel ez a vas gazda nélkül tengette napjait, így a felniket cserélnem kellett, és pár olyan dolgot, amit az esetek többségében. Ülés, markolat, bovdenek, stb. ... a kormányt csak azért cseréltem le, mert, a markolat menthetetlen volt rajta. De az ülés okozta a legnagyobb fejtörést, de itt is szerencsém volt. Találtam egy vadonatúj darabot, a nemzetközi piacon, igaz megkérték az árát, de a részletek miatt lesz szép, és igényes egy munka

 

Ráadásul, az egyik személyes kedvencemre – a Selle Regal üléseire –  hasonlít nagyon, ami nem keveset törte a fenekem a 90-es években. Illet a bringához és ez a lényeg. A gumikban is a klasszikus Panaracer, Dart, és Smoke köpenyeket kerestem, de a sárga szélű verzió, már gyakorlatilag elérhetetlen, ezért, egy mintában megegyező, és korban is passzoló köpennyel helyettesítettem.

 

Aztán jött a teló. Mikor az első Manitou telók megjelentek, már akkor is magával ragadott az egyszerűségük, és a precíz kidolgozásuk. Szerintem egy igazi mestermű. A működésük is pofon egyszerű. Sajnos már nem nagyon lehet használható gumibakokat találni hozzá, a gyáriak meg az idő múlásával gyakorlatilag elfáradtak, és porózussá váltak. Nagyrészt széthullottak, és csak kivakarni lehet a megtalált telókból. Ha használták, ha nem. Persze a külföldi oldalakon még lehet néha arany árban csípni hozzá, de inkább továbbgondoltam a dolgot. Sajnos egy személyes rossz tapasztalat miatt tudom, hogy Manitou telók, ezen szériában nem ajánlatos a gumibakokat, spirál rugóra cserélni ezért egyszerűen kerestem egy gyártót, aki miután a szerszámot legyártatta, gyakorlatilag pár száz Ft-ért olyan bakot csinál amilyet szeretnék. Mind keménység, mind anyag minőségre való tekintettel. A képen látszik még, hogy a telóra fordítva sikerült felraknom a vállat, de csak itt vettem észre, hiába senki nem tökéletes. Természetesen megfordítottam a kép után. A váltókarok, és fékek hozták a márka, és a típustól várt minőséget, és precizitást.

 

Az egyenes kormány, és a szarv jó kombó rajt. Tetszik, ahogy van. A matricázás után sok dolgom már nem volt, csak ki kellett próbálni. A szuper oversized fejcsapágy is a gyári maradt, pedig nagy volt a kísértés, egy szetthez tartozó xtr fejcsapágy beszerzéséhez, de már így sem volt olcsó a bringa. Kicsit spóroltam vele.

 

A fejcsőbe vert vázszám sem tudja elrontani az összképet. A hegesztések, és már akkor merevített nyak rész masszív robosztus kinézete is tekintélyt parancsol. De akkor is egyben mutat igazán. 

 

Hogy kinek mennyire tetszik, persze nyílván egyéni kérdés. Én mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad ezt a történetet is. hamarossan folytatódik, egy másik bringával.

Vissza